Metálbanda - fejenként hatvanezerből

Népszabadság • Fülöp Dániel • 2006. február 16.

Lehet, hogy mindez csak a kockázattól való félelem a részükről: mi van akkor, ha a fizető tömegnek mégsem ez jön be? Pedig a Szigeten elég csak elmenni a HammerWorld színpad mellett (metál sátor), hogy megbizonyosodjunk róla, szép számmal akadnak rajongói a stílusnak.

Az észak-európai országokban a művelődési házaknak van pénzük arra, hogy a pályakezdő, tehetséges zenészeknek próbatermet adjanak, hangszereket vásároljanak, és támogassák első albumuk kiadását. A koncertezés innen már karnyújtásnyira van. Mi is találkozhatunk velük a Sziget fesztiválon, láthatjuk őket jó hangszerekkel, megfelelő kísérő személyzettel legalább 50 személyes turnébuszból kiszállni.

Hogy van ez nálunk? Először is egy kezdő zenekart itthon senki sem támogat. A hangszerek ára nem sokkal a minimálbér alól indul. Vegyük például a gitárt, ami talán a legolcsóbb hangszer a zenekarban. Egy olcsóbb, jobb esetben Dél-Koreában összerakott Squier (a Fender cég leányvállalata kifejezetten lebutított, olcsó gitárokat gyárt) ötvenezer forint körül kezdődik, és akkor még nincs meg a gitáreffekt, amely a torzítót és egyéb hangzáseffektusokat tartalmazza, az ugyanis még legalább ennyibe kerül.

Tegyük fel, hogy nincs szükségünk saját erősítőkre, hiszen Budapesten tömegével vannak jól felszerelt próbatermek, amelyek lerobbant gyárépületekbe fészkelik be magukat. Az áruk óránként 500 forinttól indul, de ennek akár két vagy háromszorosa is lehet a végösszeg, és mindezt saját zsebből kell állnia a zenekarnak.

Egy kezdő bandának természetesen fizetnie kell azért is, hogy felléphessen, például a tehetségkutatókon, amelyeket többnyire hangszerkereskedők vagy kulturális egyesületek szerveznek. (Azt, hogy egy szórakozóhely tulajdonosa kifizesse például a dobok szállításának költségét, igen kevés underground banda éri el.)

Ki lehet-e törni az ismeretlenség burkából Magyarországon is? A Black Leaves gitárosát, Győrik Szabolcsot kérdeztem erről. Ők először Bicskén léptek föl, gázsi nélkül. Később a Hungarian Black Metal Clubon keresztül már felléphettek a Voodooban, a kicsit viharvert, de régen underground körökben közkedvelt csepeli szórakozóhelyen.

Egy jó demófelvétellel a HammerWorld Magazinon keresztül ismertebb lehet a zenekar. A demo elkészítése is pénzbe kerül, nem beszélve az album költségeiről, ami a Black Leaves esetében számonként tizenötezer forint volt, plusz a keverés, ami hatvanezerbe került. Ezt mind saját pénzből és szülői segítséggel finanszírozták.

A csapat az undergroundon belül ismertnek mondható, magyarországi és erdélyi táboruk kiterjedt, ám Szabolcs szerint - mivel a média sem igen kedveli ezt a stílust - akkora sikert nem lehet elérni, hogy meg is lehessen belőle élni.

Pál Zoltán a nemzetközileg is számon tartott magyar metálzenekar, a Sear Bliss harsonása. Ő azt mondja, hogy 1993-as indulásukat csak két év múlva követte igazi koncert, viszont a frontember, Nagy András már ekkor elkezdte az első demóanyagukat szétküldeni a külföldi kiadóknak. Először egy holland cég, a Mascot Records karolta fel a bandát. Európai turnén vehettek részt, mára pedig underground körökben nemzetközi szinten is tudnak róluk. Ezzel együtt a zenélés számukra is csak költséges hobbi. Megélni ebből ők sem tudnak, így minden tagnak van tisztes polgári foglalkozása.

De nézzük meg egy zenekar működésének konkrét költségeit. Induljunk ki abból, hogy mindenből az alapkategóriát, a legolcsóbbat veszik meg, és nem a drágább, profi hangszereket. Tegyük fel azt is, hogy a zenészek már tudnak játszani, így nem kell további, alkalmankénti egy-kétezer forintot zenetanárra költeniük. Legyen példabeli együttesünk, mondjuk hattagú. Egy énekes, két gitáros, egy basszusgitáros, egy szintetizátoros és egy dobos. A két alsó kategóriás elektromos gitár százezer forint, két effekt-processzor az elektromos gitárhoz negyvennyolc-ezer, egy alsó kategóriás basszusgitár negyvenhétezerbe kerül, egy alsó kategóriás szintetizátor hetvenezer körül van. Továbbá: egy állvány a szintetizátorhoz ötezer, egy alsó kategóriás dinamikus énekmikrofon tízezer forint, egy alap dobszett pedig százezer forint körül kapható meg.

Ha összegezzük, akkor 380 ezer forint induló költségre van szükségük csak a felszerelések megvásárlására, vagyis fejenként legalább 63 ezer forinttal kell beszállniuk a tagoknak, feltéve, hogy mindenből a legszerényebb minőséget választják. (Ha jobb hangszereket veszünk, a befektetés öszszege két vagy akár háromszorosára is nőhet.)

Ezek után tételezzük fel azt, hogy legalább kéthetente próbálnak, a hétvégén két órát, ami havonta pár száz forintba kerül fejenként. Ezen kívül már csak a szállítás költségeit kell kalkulálnunk.

Megállapíthatjuk, hogy bárki alapíthat bandát, aki össze tud spórolni hatvan- és százezer forint közötti összeget, és megtalálja a magához hasonló stílusú, elszántságú - no meg keresetű - embereket.

A svéd Marduk metálegyüttes tagjai ugyanakkor gondtalanul megélnek a zenélésből. Volt énekesük - Legion - már a csapat indulásának az elején megvette saját Harley Davidsonját.

Betiltott bulik

Mi is ez az "underground"? Lényegében magába foglal minden alternatív, kortárs művészeti formát, esetünkben az úgynevezett rétegzenét, azaz általában olyan zenei irányzatokat, amelyeket kevesebben hallgatnak. A kifejezés onnan ered, hogy Londonban a betiltott ACiD Techno bulikat használaton kívüli metróaluljárókban (angolul a metró = underground, azaz szó szerint: föld alatti) és bezárt gyárépületekben tartották. Nálunk csak annyi a hasonlóság, hogy most is sok szórakozóhely van olcsóbb bérleti díjú belvárosi pincehelyiségekben. Rengeteg stílus sorolható az "underground" jelző alá a metáltól kezdve a punkon és a drum'n'bass-en keresztül a goa és techno bulikig.

Forrás : www.nepszabadsag.hu