Mi az a ska?

A „ska” szóról a legtöbb embernek a hetvenes-nyolcvanas években népszerű, brit csapatok ugranak be, holott a zenei műfaj gyökerei sokkal régebbre és sokkal messzebbre nyúlnak vissza.

Eredetileg az 1950-es évek második felében, Jamaikában alakult ki mento, calypso, jazz és R&B zenei elemek ötvözetéből. Később a ska-ból jött létre a rocksteady, majd a reggae.

A kifejezés eredete nem teljesen tiszta a zenetörténészek előtt, Ernest Ranglin gitáros megfogalmazása szerint a gitár „reszelése” ad ki hasonló hangot. Az egyik budapesti rádió ska-ra szakosodott műsorának készítői így jellemzik a műfajt:

„Sikere nagyrészt a műfajban domináns lüktetést adó billentyűk és gitárok által játszott felütésnek, az izgalmas fordított hangsúlyú dob-basszus játéknak, s az igen meghatározó szerepet kapó fúvósszekciónak köszönhető.”

A szakírók három nagy korszakát határozzák meg a ska-nak. A kezdetek után új formában és mondanivalóval a hetvenes évek végén Angliában kelt életre, majd a harmadik hullám az Egyesült Államokban zajlott a kilencvenes években.

A kezdetek

A II. Világháború után a jamaikai fiatalok rajongtak az amerikai R&B előadókért, és az olyan lemezlovasok, mint Duke Reid vagy Clement Dodd is előszeretettel játszották a blueslemezeket. Az ötvenes évek végén a jamaikai zenészek saját zenei irányzattal rukkoltak elő: elindult hódító útjára a ska.

A már említett producerek saját kiadókat alapítottak a műfaj széles körben való terjesztésére. Úttörői között olyan neveket említhetünk, mint Derrick Morgan, Laurel Aitken, Prince Buster, Desmond Dekker, a Toots & the Maytals, a the Skatalites és nem utolsó sorban az ifjú Bob Marley és csapata.

A „nagyvilág” 1964-ben a New York-i világkiállításon hallhatott először ska muzsikosokat, elsősorban a Byron Lee & The Dragonaires révén.

Az Egyesült Királyságba U-Roy és Prince Buster vitte át a ska-t, egész mozgalmat indítva útjára, amit olyan zenekarok fémjeleztek, mint a The Specials, a Madness és a UB40.

Az R&B átalakulásával párhuzamosan 1966 után a ska is változott, és megjelent a lassabb, összetettebb rocksteady. Érdekesség, hogy egyes elméletek szerint 1966-ban túl nagy volt a forróság ahhoz, hogy a ska tempójára táncoljanak az emberek, ezért volt szükség a műfaj lelassítására.

A rocksteady leghíresebb képviselői a The Melodians, a The Ethiopians és a már említett Desmond Dekker.

A Two Tone-korszak

A ska második fontos korszaka a Two Tone (vagy 2 Tone) lemezkiadóról kapta nevét, ami egy ideológiai irányzatot is takar. A kiadó nevében és logójában szereplő fekete-fehér szín jelképes: a jamaikai bevándorlók és az „őslakos” britek közti békés együttélésre utal.

A kiadót Jerry Dammers, a The Specials billentyűse alapította meg, azzal a céllal, hogy a punkhoz hasonló, mégis barátságosabb zenét teremtsen a fiatalok számára. Szárnyai alatt olyan csapatok indulhattak el, mint a The Beat vagy a The Selecter.

A körülményeknek megfelelően a zene és a mondanivaló is átalakult, erős politikai, és antirasszista töltetet kapott. Ebben a közegben született meg a ska egyik mellékhajtása is, a skinheadek által kedvelt Oi-stílus, ami ötvözte a ska és a punkrock elemeit.

A közvélemény sokszor félreértelmezte a ska és az oi-mozgalom eredeti mondanivalóját, és nácinak gondolta a pont a nácik ellen foggal-körömmel harcoló punkokat.

Az amerikai folytatás

A ska-mozgalom a nyolcvanas évek második felében, és főleg a kilencvenes években az Egyesült Államokban éledt új erőre. Számos új vonással és zenei hatással gazdagodva – mint a rock és jazz – az „új” ska messze eltávolodott eredeti gyökereitől. Szintén ebben a korszakban indult meg a ska és a ska punk elkülönülése, bár az ideológia háttér zömében megmaradt.

A legfontosabb szerep a New York-i Moon Ska kiadónak jutott, ami olyan zenekarokat indított útjára, mint a The Toasters és Robert „Bucket” Hingley. A kiadó fő jelszava a „csináld magad” elv volt, ami azt hirdeti, hogy bárkiből lehet zenész. A műfaj legismertebb nevei a korai No Doubt, az Operation Ivy és Sublime voltak.

Természetesen a kilencvenes években is akadtak olyan muzsikusok, akik hűek maradtak a gyökerekhez: ilyen a The Slackers, a Hepcat és a Let’s Go Bowling.

Napjainkban újra a hagyományos ska hódít, így néhány zenei szakíró már a ska negyedik korszakát emlegeti. Hazánkban az autentikus ska egyik leghangosabb hirdetői a Pannonia Allstars Ska Orchestra tagjai.

Soós Levente

---

forrás : Danubius online